Miután a mérleg a hétvégén már vállalhatatlan gyarapodást jelzett, így újrakezdtem az étvágycsökkentéses projektet. Egy nap alatt egy kiló vizet le is hajtottam magamról, tehát két kilogramm választ el az m0-tól. Ez azt is jelenti, hogy körülbelül két hét múlva lehetek nullán, ha folytatom, akkor picit alá is mehetek. A tapasztalat az, hogy három hónap alatt lement kilenc, két hónap alatt visszajött három, tehát, ha megint három hónapig tolom, akkor akár m0-6-ig is eljuthatok, ami már csak egy kilogrammal több, mint amit terveztem. A mondjuk szomorú, hogy másfél hónapig tudtam tartani az elért eredményt és utána két hét alatt pattant fel a három kiló. Pontosabban másfél hét alatt egy, és négy nap alatt még kettő. Hát ennyi. 

A megtévesztésre alkalmas cím után rögtön leszögezném, hogy NEM fogok ma futni, se szabadban, se zárkában és igazán még tavasz sincs, csak ilyen tavasz"ish" (tegnap néztem videót egy színésznő napi étkezéseiről és ő használta mindenhez az -ish toldalékot, lunchish, healthish..etc). Süt a nap, rosszul aludtam ezért kávétól-kávéig működöm, de csökkentett üzemmódban. Tegnap romantikusebédeltünk együtt, aztán huss, elment a délután és este lett. Ismét felidéztem egy kellemetlen és fura emlékemet 2000 körülről, mikor mindenáron el kellett mennem egy falusi kocsmába ahol a haverok vendéglátóztak, hogy ex felvihesse hozzánk a volt barátnőjét, akinek meghalt az anyukája és maga alatt volt. Másnap persze kiderült (sms-ből), hogy volt más látogató is ott, aki félreérthetetlenül célzott az előző este történtekre. De persze ex kimagyarázta én pedig bevettem, hogy a lány bepróbálkozott, de full őrült és amúgy is. Így retrospektív elég nagy katyvasz volt az az egész kapcsolat, egyikünk sem vitte túlzásba az elköteleződést, vagy legalábbis ritkán egyszerre, vagy mittudomén. A saját ballépéseimmel jobban tisztában vagyok, az övéi, mikor eszembe jutnak, csak segítenek igazolni, hogy ő sem volt jobb a deákné vásznánál. A lényeg, hogy lett egy igen helyre fiunk, aki okos-szép-ügyes-egészséges és nagyon szeretem, szóval megérte.

Most Vőlegény úrral már felnőtt a kapcsolat, nincsenek ballépéseim, remélem Neki sincsenek, közös célok vannak és közös élmények. Sunshine, happiness, miegymás.

Hétvégén Lengyelországban síeltünk, ahol gondolkodtam (is). Lehet, hogy már előtte is, de most így emlékszem. Fejben blogbejegyzést fogalmaztam valamiről, ami érdekes volt és megörökítendő, de azt elfelejtettem. Elmélkedésem tárgyai az emlékek voltak. Annyi mindent kellene leírni, mert azt hiszem el fogom felejteni az életem. De jó is lenne, ha nem égettem volna el az első naplómat, hanem folytattam volna. Közben azért vannak köztes hevenyészett naplók, az jó hír, meg határidőnaplócskák, amiből pár dátum és tevékenység kinyerhető. Van a blog eleje is, ami még a freeblogon kezdődött, de aztán az megszűnt, átmigráltam ide, aztán egyre kevésbé írtam és elvesztettem a belépési adatokat és van végül ez, az agyon öncenzúrázott semmi. Pedig az élményeket akkoris le kellene írni. Akár papírra is. Vagy hangjegyzetre diktálni. 

Arra jutottam, hogy fogni kellene egy naplót és random beleírni emlékeket, amik eszembe jutnak. Dátummal. De lehet, hogy wordben kellene, dátummal és tematikusan. Akkor lehetne rendezgetni is. Persze azóta hazajöttünk, iskola-tanulás-dolgozás-edzés-tanulásértveszekedés tornádóba belekeveredtem és csak ma jutott eszembe, hogy mi járt a fejemben a múlt héten. Ez fontos lenne. Tudom, hogy egyszer majd nagy öröm lesz olvasgatni. 

Itt tartok, hogy ezt ide is leírtam. Meg persze híztam egy kilót, amit utálok. Fogytam kilencet, egy visszajött, maradhat? (nem, mert 17 volt rajtam, szóval még legalább hatot le kell adni, ami hét, a plusz egy miatt) Szeretem a testem, de azért egy bődületes ribanc.

Este nem tudtam elaludni gyorsan, így egyedül maradtam a gondolataimmal. Arra jutottam, hogy elhunyt szeretteimmel akár minden nap beszélhetnék álmomban. Apára gondoltam, hogy újra megölelhetném. Nagyapára, hogy elmesélném Neki, mi van velem. Nagyira, akivel sokmindent kellene pótolnunk és Katira, akinek elmesélnék mindent a gyerekről, akit annyira szeretett volna látni. De sajnos összeszorul a torkom, ha arra gondolok, hogy incsenek és így nem tudok aludni. Nagyi már elmúlt volna száz éves. Apa pedig még mindig nagyon hiányzik. 

Tehát ez a terv. Álmomban találkozunk!

Szól a rádióban a Moonlight shadow, arcomra idült mosoly ült ki. See you in heaven one day.. és lekeverik selyemsonka reklámra. Selyemsonka in heaven. Egyensúlyban vagyok, legalább annyira jó, mint amennyire rossz. Annál jobb itt, minél rosszabb /Kontroll Csoport/. Határtalan öncenzúrával hányom a hálóra hangos szavaim. 

A hétvégén Foxiékkal Pécsett voltunk. Találtunk ott egy fesztivált is, ahol a színpadon két DJ kilencvenes évekbeli RAP slágereket kevert. Utáltam a rapet a kilencvenes években. A kétezresekben is. Most meg ott táncoltam vigyorogva, mert komfortos volt az ismerős kántálás. Aztán jött a Reptér. 

Nem szoktam már hallgatni, eszembe sem jut, csak néha aktuális lesz egy-egy dalszöveg. Most beugrott. Még keresem a hangom. Ahogy beugrott, meghallgattam youtube-on és persze megint csalódás volt, mert felnőtt fejjel nézve elég kezdetleges macskazenének hallatszik. És a szöveg, az ugye ennyi, mint a címben. De beugrottak a bódult pogózások és rögtön jobban esett. 

Egy hete belekezdtem a fogyókúra 987654321.-fejezetbe. Most épp endokrinológiai támogatással, heti egy szurival megy a küzdelem. Az első hét 2 kg-tól szabadított meg. Csepp a tengerben. A hasam miatt van az egész, mert már tényleg elég gázul kezdett kinézni és a sport itt már semmit sem segít. Persze azt tolom becsülettel (nem is merném abbahagyni, meg jól is esik), de kellett valami plusz, mert ha még egy tízes szintet lépek, akkor már tényleg bálnaság jön. 

Mivel rég írtam, annak a dokumentációja is elmaradt, hogy megtettem, amit azt hittem sosem fogok: szőkére festettem a hajam. Valahogy adta magát így a mókusvörösből, hogy ha már ilyen világos, akkor most a legkönnyebb ezt is kipróbálni. Úgyhogy két melír kör után most már szőke vagyok. Szórakoztat a dolog kifejezetten. Ráadásul egész meg is nőtt, szóval hosszú, szőkehajú maca vagyok. Még egy ok, hogy a testemet is kicsit formásabbá tegyem.

Amint a fentiekből látszik, erősen külsőségorientált időszakom van, pedig vannak könyvek is az életemben, de valahogy inkább mégis ez a fókusz. Gondolkodni nem érdemes, mert a világ rossz most, a stressz pedig öl. A tervem, hogy legalább száz évig éljek egészségben.

Egy újabb kontinensre tettem le sikeresen a cipőtalpam, alig két év türelmi idővel.  A címmel ellentétben nem Dél-Amerika, hanem dél Amerika (a.k.a. USA) és nem is csak dél, mert Chicagoztunk is, Észak-Karolináztunk is Tennessee is megvolt némi Ohio és Kentucky közben befigyelt és végül Alabama, Mississippi, Louisiana. Összességében nagyon jól éreztem magam, különleges is volt, meg nem is, az emberek kedvesek voltak, a táj szép, láttam a motorról keselyűt, vadpulykát és kilapított oposszumot. Natchezben láttam egy cuki tobzoskát is este és New Orleansban ettünk aligátort. Aludtunk gyapotszedők kunyhójában, luxusszállóban és gyárépületben is. Sok múzeumban voltunk, Country zenés, Cukornádültetvényes, Motoros, Elvis-es, Blues zenés, Coca colás. És persze a bulik. Nashville-ben, Memphisben és New Orleansban is bulifőutcán mulattunk. 

Ránézésre most élménybeszámolóból megbuktam, de majd biztos jönnek még emlékek, csak hirtelen mindent sorolnék. Odakint befejeztem Elena Ferrante Brilliáns barátnős könyvének negyedik kötetét, franciául és vettem egy amerikai könyvet, Ellery Lloyd: The club (everyone's dying to join), a Reese Witherspoon könyvklubja ajánlotta és megvolt a reptéren, szóval remélem jó lesz. Ez lesz az idei angol nyelvű könyvem.  

Ez egy nagyon pocsék hét lett így a végére, tennem kell valamit, hogy megjavítsam. Hétfő óta nem jutottam el edzeni semmit sem és hip-hop el is tunyultam. Annyi mindent csináltunk, hogy nem fért bele. Mára bejelentkeztem köredzésre és spinningre is, gyerekkel együtt. Persze teleebédeltem magam és semmi kedvem már hozzá. Szörnyű rossz érzés ekkora bálnának lenni, főleg, mert halogatom a táplálkozási reformokat. Jó hír viszont, hogy a jövő héten utazunk nagykalandra, üröm az örömben, hogy kisfiúm itthon marad iskolásnak, így hiányozni fog. 

"franciáznak a rendőrök Húsvétkor"

(razziáznak)

A szomszédban háború van. Itthon gyűlölködés van. Ha becsukom a szemem, nem kell látnom. Ha befogom a fülem, nem kell hallanom. Már a buborékom sem olyan kényelmes mint volt. Nagyon vártam a választások végét, hogy végre elmúljon a kampány, az ellenségeskedés, sárdobálás, miegymás, de persze a türelmemet rosszul időzítettem, azt hittem, hogy egy hét és lecseng. De még nem. Otthon új szabályt hoztam (pedig nem szoktam) - nem akarok több híradót látni. A fontos hírek megtalálnak anélkül is, arra pedig nem kívánok energiát vesztegetni, hogy a mi igaz és mi az, amit el kellene hinnem és kinek mi az érdeke, hogy mit gondoljunk. Vonnak itt párhuzamot Orwellel, de nekem egyre gyanúsabb a Huxley-s Szép új világ vonal. Mert alapvetően egy bizonyos szint felett lehet kényelmesen élni és ha elhiszünk mindent, akkor akár még konzisztesnek is hihetjük. De én szívesebben vagyok "A Hülyéje!", aki akár a saját érdeke ellenében is az igazságra és az etikusra vágyik. Meg picit arra, hogy ne legyen szégyen. 

Summa summarum, jobb volt, mikor pasiügyeken és a lelkemen nyafogtam. Meg persze, mikor többet olvastam, mert abban most lassabb vagyok. Idén még csak a a harmadik könyvnél tartok és lassan haladok (Elena Ferrante: L'amie prodigieuse sorozat), de a nagy utazásig ezt be kellene fejeznem. 

Ennyi. Legközelebb majd vicces is leszek.