Hétvégén Lengyelországban síeltünk, ahol gondolkodtam (is). Lehet, hogy már előtte is, de most így emlékszem. Fejben blogbejegyzést fogalmaztam valamiről, ami érdekes volt és megörökítendő, de azt elfelejtettem. Elmélkedésem tárgyai az emlékek voltak. Annyi mindent kellene leírni, mert azt hiszem el fogom felejteni az életem. De jó is lenne, ha nem égettem volna el az első naplómat, hanem folytattam volna. Közben azért vannak köztes hevenyészett naplók, az jó hír, meg határidőnaplócskák, amiből pár dátum és tevékenység kinyerhető. Van a blog eleje is, ami még a freeblogon kezdődött, de aztán az megszűnt, átmigráltam ide, aztán egyre kevésbé írtam és elvesztettem a belépési adatokat és van végül ez, az agyon öncenzúrázott semmi. Pedig az élményeket akkoris le kellene írni. Akár papírra is. Vagy hangjegyzetre diktálni. 

Arra jutottam, hogy fogni kellene egy naplót és random beleírni emlékeket, amik eszembe jutnak. Dátummal. De lehet, hogy wordben kellene, dátummal és tematikusan. Akkor lehetne rendezgetni is. Persze azóta hazajöttünk, iskola-tanulás-dolgozás-edzés-tanulásértveszekedés tornádóba belekeveredtem és csak ma jutott eszembe, hogy mi járt a fejemben a múlt héten. Ez fontos lenne. Tudom, hogy egyszer majd nagy öröm lesz olvasgatni. 

Itt tartok, hogy ezt ide is leírtam. Meg persze híztam egy kilót, amit utálok. Fogytam kilencet, egy visszajött, maradhat? (nem, mert 17 volt rajtam, szóval még legalább hatot le kell adni, ami hét, a plusz egy miatt) Szeretem a testem, de azért egy bődületes ribanc.