Hirtelen felindulásból írok most, mivel épp olvastam egy cikket a síelésről, ami kicsit felháborított. A cikkíró azon lamentált, hogy elment síelni és kiderült, hogy romlott a sítudása, pedig életében már nyolcszor síelt (gyerekkorban és huszonévesen). Már ott gyanús volt, hogy a kék pályát intermediate-nek nevezte. 35 évesen szembesült vele, hogy nem is tud síelni. Milyen meglepő! (Ja nem) Ez az élmény viszont arra sarkallta, hogy elgondolkozzon azon, hogy igazából az idővel nem is jobbak leszünk egy skillben, hanem rosszabbak. Bullshit. Ha sosem tudtál rendesen síelni és kihagysz tíz évet, akkor azt a kevéske tudást bizony elveszted. A beöltözés és a hóeke megy, a többi felejtős. Ha viszont jól megtanulsz síelni és utána kihagysz tíz évet, akkor a tudás nem vész el. Nyilván elsőre nem fog olyan flottul menni, de hamar vissza lehet rázódni. Summa summárum, rossz példából téves következtetés lett levonva. Annyi haszna volt, hogy olvastam angolul picit.
A nap viszont hét ágra süt, tegnap már futni vágytam, de persze inkább csak sétáltunk egyet a városban, de megmagyaráztam magamnak, hogy a véradás után úgysem lett volna jó. Idén még nem futottam. Tavaly is csak kettőt. Hiányzik, hogy futónak nevezhessem magam, de most inkább spinningező és köredző vagyok csak, no meg persze túrázó és bicikliző. Szerintem már egy éve tartom a heti legalább 3 edzéses szabályt. Persze ettől még nem látszom se sportosabbnak, se semminek, vagyis leginkább csak nagydarabnak. Ennyit a napsütésről akkor, nehogy mélyebbre ássak.
