Olvastam a félelemről, a félelem arcairól Grecsó Krisztiántól és utána egyszercsak bevillant Apa arca, ahogy nézett ki kétségbeesve, szomorúan a mentőből ránk. Akkor látott utoljára. Egy autóbalesetnek több értelme van, mint annak, ahogy a hülye kis járványügyi szabályok bedarálták és megölték az embereket, búcsú nélkül, egyedül, csupa jó szándéktól vezérelve, de leginkább embertelenül. Mi maradtunk a dühvel és a lelkiismeretfurdalással, hogy mit tehettünk volna másképp, hogy emberhez méltó legyen. Inkább maradtak volna annyiban, hogy adnak pár jó tanácsot és mindenki maga döntse el, mit kockáztat. Gyanítom kevesebb áldozat lett volna akkor. Ha a gyanúm megalapozott, akkor sem fogja senki ezt elismerni. 

És bármit csinálnak, Apát nem hozzák vissza nekem.