Tegnap Olvastam Isolde legelső blogbejegyzését, majd a friss reflexióját a blogolásáról. Igen. Klassz, ha újra tudod olvasni, hogy mi volt veled évekkel ezelőtt, mit és kit szerettél, mire és kire gondoltál, már amennyi ebből megfejthető marad a nyilvános blog virágnyelvében. A vicces epizódok elég jól átjönnek, az ömlengések kevésbé. Volt idő, hogy túl komolyan vettem magam, talán csak olyan volt. Mostanában epizódokat elfelejtek leírni, mert mikor eszembe jut az írás, szépen rákészülök, bekapccsolom a rádiót, meghallgatom a beszélgetést, elolvasom a frissen érkezett  e-maileket, felveszem a telefont, válaszolok messenger üzenetre, amire addig elfelejtettem és hopp, lehet, hogy nem is írok semmit se, vagy csak pár sort a súlyomról, mert a sztori már rég elszállt.

Láttam is egy felhívást a Mensától, hogy lehet élő IQ tesztre menni, de már nem mernék. Rég elhülyültem már. Maximum emlékeim vannak arról, mikor még gyorsan vágott az eszem (ha egyáltalán volt ilyen) de most már beszűkült és sablonos a gondolkodásom, tisztában vagyok vele, hát ebből próbálom kihozni, amit lehet. 

Az elmúlt időben sok kaland volt ám, megnéztük magunknak Dubait áprilisban, elmotoroztunk Istanbulig és vissza májusban, alapvetően boldog tavaszunk van nagyon. A súlyom persze nem ideális, de dolgozgatok rajta.